A város Békés megyében, kelet Magyarországon van, zsidó körökben Tátcsaba néven is ismert.
Az első zsidó letelepülők a 18. század végén jöttek a mai Csehszlovákiából. Kezdetben a zsidók túlnyomó része házaló és kiskereskedő volt, de idővel nagy vállalatokat is alapítottak, pl. malmot, textilgyárat, hűtőüzemet, nyomdát, áruházat, autó és mezőgazdasági gépáruházat. 1869-ben a haredim (ortodox) és maskilim (felvilágosult) zsidók közt vallási nézetkülönbségek léptek fel, a hitközség, amely az ú.n. „status quo” irányzatot követte, nem volt hajlandó állást foglalni. A haredim irányzat 1883-ban egy független ortodox hitközséget alapított, és 1894-ben saját zsinagógát is építtetett. A fennálló zsinagógát 1850-ben építették. A „status quo” csoport 1896-ban szentelte fel zsinagógáját. A Hevra Kadisa 1926-ig közös volt. Az egyes közösségek saját iskolákat is indítottak. Egy napilap is megjelent egy zsidó nyomda kiadásában.
Különböző jótékonysági intézmények is működtek, iskolákkal és könyvtárakkal. A viszony a lakossággal általában jó volt, 1920-ban volt néhány antiszemita incidens.
1927-től egészen a Holocaustig különböző cionista organizációk voltak aktívak, mint pl. a mizrachi, revizionisták, habonim és mások.
Az első világháború alatt, a városnak 25 zsidó áldozata volt a harctéren. 1920-ban a város zsidó lakossága 2450 személy volt.
Holocaust időszaka
1938-ban a „megkülönböztető törvények” kiadásakor, melyeknek célja a zsidók működésének behatárolása a gazdasági és kulturális életben, sok zsidó vesztette el megélhetésének alapját. 1940-ben sok zsidó lett munkaszolgálatra behívva (munka erődítéseken olyan magyar polgárokkal, akiket nem vettek be a fegyveres alakulatokba). 1944. március végén – a német megszállás után -36 zsidó polgár lett letartóztatva és Ausztriába deportálva. A zsidó üzletek, zsidó tulajdon konfiskálva lett.
1944 május 11-én az összes zsidók a zsinagóga környéki házakba lettek összeköltöztetve, néhány tucat zsidó férfit behívtak munkaszolgálatra, felállították a zsidótanácsot, mindkét hitközség 5 tagjából. Június közepén az összes zsidókat a vasút melletti raktárépületekbe telepítették, ahol éhségtől, túlzsúfoltságtól és a csendőrök durva bánásmódjától szenvedtek. Egy elenyésző rétegnek sikerült Romániába vagy Pestre szöknie, mások magas fizetségért keresztényeknél találtak menedéket. A környékbeli falvak lakossága szintén ide lett hozva, és június 25-én Ausztriába lettek szállítva, ahonnan a többség visszakerült a háború végén.
Békéscsaba zsidósága Auschwitzba lett szállítva, ahová június 29-én érkeztek meg.
A háború végén kb. 60 túlélő jött vissza Auschwitzból, 240 a munkaszolgálatból és Ausztriából, a két hitközség újra lett építve, majd 1950-ben egyesültek. Tekintélyes számú túlélő emigrált Izraelbe.
1968-ban 151 túlélő élt még a városban.