Magyarország tradicionálisan antiszemita volt, és az első európai ország volt, amely zsidóellenes törvényt vezetett be, a Numerus Clausus-t 1920-ban a trianoni békeszerződés után. Ezt később további diszkrimináló, zsidóellenes törvények követték. 1938-ban törvények szabályozták a gazdaságot, kereskedelmet, ipart és a kultúrát. További mélyreható zsidóellenes intézkedések korlátozták különösen az egyetemi végzettségűeket, a vezető állásúakat, sok zsidó értelmiségi vesztette el állását, megélhetésének alapját. A szabadfoglalkozású pályákon, a zsidók részarányát 20 %-ra korlátozták. Mindezek ellenére a zsidóság zöme többé-kevésbé életmódjában nem volt korlátozva.
Már a német megszállás előtt is voltak antiszemita kilengések, két ismertebb esemény a Kamenyec-Podolszkij és az Újvidéki tömegmészárlás.
A KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Hatóság) 1941-ben hozzálátott a túlnyomórészt lengyel származású hontalan zsidók összegyűjtéséhez. Köztük nagy számmal voltak magyar zsidók is, akik nem tudták magyar állampolgárságukat igazolni. Az összegyűjtöttek 30 pengőt, háromnapi élelmet vihettek magukkal. A hontalanokat Kőrösmezei internáló táborba tömörítették, majd a galíciai Kamenyec-Podolszkij közelében az ott élő galíciai zsidókkal együtt SS rendőrosztagok Jeckeln SS- Obersturmführer parancsára lemészárolták. A vérengzés kb. 23 000 áldozata közül 16-18 000 magyar származású zsidó volt.
Több mint ezer zsidót ölt meg a magyar honvédség és csendőrség 1942. január-februárban Újvidéken és más délvidéki helységekben „partizánok elleni hadművelet“ ürügye alatt.
A háború következtében az összes férfiak 18 – 48 éves korig katonakötelesek lettek. A zsidók és más „megbízhatatlan“ elemek (baloldaliak, szociáldemokraták stb.) fegyver nélküli ú.n. „katonai munkaszolgálatra” (MUSZ) lettek besorolva.
A munkaszolgálatosoknak különböző feladatokat kellett részben belföldön, túlnyomórészt viszont az ukrán harctéren teljesíteni. 1942-ig katonai uniformisban szolgáltak, később civil ruhában, megkülönböztető jelekkel, a zsidók sárga, a csak a Nürnbergi törvények szerint zsidók fehér karszalagot viseltek. A hiányzó agrár és gyári dolgozók feladatait az idősebb munkaszolgálatosok töltötték be az országban. Sokan dolgoztak a bori rézbányában is. 1942-ben édesapámnak is be kellett vonulni Gyomára, szolgálata csak rövid ideig tartott, mert pár hónap múlva betöltötte a 48. évét, a képek mutatják édesapámat.
