1944.04.04. A német hatóságok utasítására az egész ország területén a zsidó személyeket – a különböző hivatalok részére több példányban – össze kellett írni. E listák túlnyomó része a háború végén meg lett semmisítve, úgyhogy csak egyes megyék, helységek adatai léteznek. Itt Debrecen, mint a VI. csendőrkerület és egyidejűleg a IV. deportációs zóna központja kivételt képez. “Jaross lista”
1944.04.06. Megjelent egy következő megszigorító rendelet, „minden 6. életévét betöltött zsidó személy nemre való tekintet nélkül köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan varrással 10×10 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült kanárisárga színű, hatágú csillagot viselni.”
1944.05.11. A „Kőrösvidék” május 11-i száma a város zsidó lakosságának a zsinagóga környékén való gettószerű elkülönítéséről informált. Kb. 2200 békéscsabai zsidó lakost zsúfoltak 100 zsinagóga körüli házba. A térképen a zsidó házak kékre színezve.
Helyzetünk napról napra romlott, június első heteiben a város zsidóságát átköltöztették a dohánybeváltó/szárító épületeibe a vasútállomás közelébe. Valószínűleg közvetlenül a gettóba költözés után készült a mellékelt leltár, ahol gondozás végett a zsidó lakásokban hátrahagyott háziállatokat írták össze. Édesapám házában (Gyóni G. 22) 4 tyúk került a listára. A város jövedelme az eladásból 1101.58 pengő volt.
A gettóba menetelkor a családomat kettéosztották, édesapámat behívták „katonai munkaszolgálatra”, mint szakembert (50 évével nem volt már katonaköteles), én pedig édesanyámmal bevonultam a gettóba. A gettó nyolc 42 x 15 m-es kétemeletes épületből állt, válaszfalak nélkül és nagyon szellős. Csaba 2500 zsidó polgárán kívül még a Békés megye kisebb helyiségeinek a zsidósága is idekerült, úgy hogy talán 4000 személy volt összezsúfolva a gettóban. Minden személynek csak annyi helye volt, amennyit szalmazsákja elfoglalt. Csak az abszolút minimumot, amit magunk tudtunk hordani, vihettük magunkkal.
Szenvedtünk az éhség, a zsúfoltság és az őrök és a csendőrök kegyetlensége miatt. Ha az összeköltöztetéskor a magánéletet hiányoltuk, itt még sokkal rosszabb volt. Az egészségügyi helyzet leírhatatlan volt, WC helyett latrina, egy árok felette egy gerenda, rossz volt a fiataloknak, de borzalmas az öregeknek, egyesek elvesztették az egyensúlyukat és beleestek a latrinába. Kihallgatások a „pénzverde”-ben napirenden voltak, a jobb módú nőket (a férfiak munkaszolgálaton voltak) veréssel, kínzással kényszerítették, hogy megmondják, hol, kinél rejtettek el ékszert, pénzt, értéktárgyakat. Így rákényszerítették édesanyámat is, hogy megmondja kinek adta át megőrzésre a perzsabundáját.
Június 25-én önkénteseket kerestek az első deportálási transzporthoz, mivel kevés jelentkező volt, így az egyik épületet – ahol túlnyomórészt a környékiek voltak, néhány csabaival – lezárták és a kb. 700 személyt bevagonírozták. Amint később kiderült őket a debreceni gettóba vitték, ahol a csoportot két részre osztották. Innen egy részüket a debreceniekkel Kassán keresztül Ausztriába, Strasshof / Wienerneustadt-ba vitték. Az Ausztriába deportáltak túlnyomó része túlélte a háborút, a másik része szintén debreceniekkel Auschwitzba lett deportálva, ezek közül kevesen tértek vissza.
A gettóban visszamaradottakat a következő napon június 26-án vagonírozták be – 20 nappal miután a szövetségesek Normandiában sikeresen partraszálltak (1944. június 6.), 80 – 95 személyt zsúfoltak be egy tehervagonba (amivel különben élőállatokat is transzportálnak), egy vödör szolgált toalettként és egy másikban kaptunk ivóvizet. A vagon zárt volt, csak kis ráccsal és szögesdróttal lezárt ablakok engedtek be egy kevés friss levegőt.
Az első megálló Kassa volt, itt lett a magyar őrszemélyzet, – a csendőrség – németre átváltva. Itt kaptunk először friss vizet, tudtuk a toalett-vödröket kiüríteni. A csendőrök közölték velünk, hogy elhagyjuk az országot, és hogy minden értéktárgyat le kell szolgáltatni, különben – a parancs megtagadása esetében – a legsúlyosabb büntetéseket tették kilátásba. Vrancsik István vasúti alkalmazott listát vezetett a Kassán átmenő deportálási vonatokról. A lista a kassai átutazás dátumát, a szerelvény indulási (bevagonírozás) helyét, a transzport létszámot tartalmazta. S így június 29-én a következő szerelvények mentek Kassán keresztül: Debrecen (2886 személy), Kecskemét (2642 sz.), Nagyvárad (2819 sz.) Békéscsaba (3118 sz.). A debreceni transzport – mint később kiderült – Kassán át lett irányítva Ausztria felé, Wienerneustadt és Strasshof irányába. Mi június 29-én két nappal később érkeztünk meg Auschwitz-Birkenau-ba. Vrancsik István listája 137 auschwitzi szerelvényt sorol fel 402 116 személlyel.
Az 1944. évben – a kassai katonai állomásparancsnokság feljegyzése szerint – Kassán, a volt ú.n. Slovenský štát irányában átmenő, és zsidókat Magyarország területéről deportáló vonatok jegyzéke, a napi átmenő vonatok indulóhelye és a deportált személyek száma.